Per Olov Enquist: Ének Phaidráért 2.

Phaidra: Hagyjál
Csukd be az ablakot
(Szünet, az ablak nyitva marad, ő kétségbeesetten ordít)
Ez parancs

(lassan, nehézkesen felül, mocskos-gyűrt takaróját a fejére húzza, hogy elrejtőzzék benne valahogy)
Kedves Oinone
Csukd be
Félek a naptól

Oinone
félek

Félek az élettől félek a
haláltól
Nem világos előttem amit csinálok
Úgy érzem magam hogy lebegek

Szünet

Hogy üres vagyok
Olyan ez mint akit burkolat vesz körül
Itt belül csupa hézag vagyok
Ó de ostoba voltam
Belsőmben is üresség
körülöttem is üresség
Csak arra gondolok hogy rés van a lábam között
Hogy betömhetnék egy férfitaggal
De hiába várta ezt a rés

(Oinonéra néz, úgy beszél, mint egy gyerek, akit megbántottak)
Azt mondta hogy vén ribanc vagyok
Vén ribanc
Nem akart lefeküdni velem

Elszámítottam magam
El
Nem ment a dolog
Meg volt ijedve
Nem ment
Félt
Nem ment a dolog
Félt

(rámered)
Ez a rendjén való
De miért
(Nem kap feleletet, zavartan megrázza a fejét)
Még hogy vén ribanc
Addig persze jó a vén ribanc
amíg használni lehet
Később azonban
Akkor bizony a vén ribancot megszállja
                a szomorúság
Fél a nagy csendtől fél hogy a
semmi vár rá
Fél hogy nem használják már soká
Képzeld bele magad egy vén ribanc életébe
Képzeld hogy magára húzott egy szerelmi nyárs
és egyre forgat a tűzben
Süt és pirít
Használnak
De aztán beáll a csend
Nem vesznek észre nem nyúlnak utánad
Agyonhasznált vén ribanc
S te még csak nem is gondolod hogy legbelül másra
                se fáj
a foga mint
hogy visszataláljon hozzá az a sok fájdalom, az
                a sok szar és
az a sok megalázás
ami általában
egy életbe belefér
(Nevetni próbál, de aztán elnémul és elkedvetlenedik)

(eleinte támadóan)
Rendjén való rendjén való rendjén való
Te hisztérikának tartasz engem
ugye
Hát csak ne tarts annak
(Lehajol, és felveszi Hippolütosz kését, amit az nemrég elejtett)
Ez a szúrás már megártott
még ha nem is látható
Belém döfött
Belső vérzés is lehet
(Belekiabál Oinone arcába, kifigurázva őt)
Rendjén való
(Körüljárja Oinonét a késsel, és játékosan a levegőbe szurkál)
Látod ezt a hegyes fölényes eszközt
Egy élet kell ahhoz hogy kialakuljon az ember
De ennek a kis szerszámnak egy pillanat elég
hogy mindent eltöröljön
És aztán vége neki
Képzeld csak el hogy megölnek
Nem hangzik kecsegtetően
(Elgondolkodva)
Halállal tömni be ami üres
(Egyre behatóbban, Oinone éberen figyeli)
Lassan még meg is tetszik nekem ez a kis kés
Csak odaszúrni vele
ide a hasba ahova kell
felnyársalni egy embert
a késre
egész a markolatig

Akkor nem lesz többé megalázás

[…]

(gépiesen - ismétli Oinonét)
Fölül a páncél
alul a has
(Megrázza a fejét, lassan feláll)
Te csak tartsd szét a lábad
hogy neked essenek és megtermékenyülj
Ha teherbe estél akkor pihenhetsz
Hát szálljanak le rólam
Hányszor éreztem hogy csak mások kedvére élek
S ami bennem Phaidra volt kiszedték
Kígyóbőr lettem aztán
valami üres vacak amit elhajítanak
mer semmire se jó
Mert annyit se értem
(Leül, ide-oda himbálódzik)
én csak mások kedvére életem

(kiabál)
Te vén pokolfajzat
süket vagy teljesen
Kiüt belőled a rabszolgalélek
(Az arca előtt rázza a kezét)
Nem
Bocsáss meg nekem

Szünet

Mosolyogj rám édes Oinone

Szünet

Én csak azt akartam hogy észrevegyenek
Az ember még élhet attól hogy nem lát
ember a vak is
De ha nem vesznek észre Oinone
ha nem vesznek észre akkor hideg lesz
a bőr pedig vastag és kemény
Mert megvakítottak valakit attól még élhet
Látni tudni még nem a világ
a vak is tud tapogatódzni
s még a sötétség se a világ
Akit azonban nem vehetnek észre elveszti a súlyát
súlytalan lesz az életmérlegen
Oinone szotyós körtém
én elvesztettem a súlyomat
Engem nem vett észre soha senki